Lehet csodálni, lehet szidni az Y generációt, de megfejteni biztosan nehéz. Elképzelések vannak, ideális recept viszont nincs arról, hogy valójában milyen munkahelyre vagy karrierre számítanak, vagy hogyan viselkednek munkavállalóként. Ráadásul, ha jobban megvizsgáljuk őket kiderül, hogy nagy a különbség a 80-as és a 90-es években született Y nemzedék között.
Fotó: Pixabay.com
Nem újdonság, hogy az Y generáció fogyasztóként és munkavállalóként óriási hatással van a gazdaságra illetve a munkaerőpiacra, az idő előrehaladtával pedig értelemszerűen ez a befolyás csak növekedni fog: 2020-ra a munkaerő felét, 2025-re pedig már a háromnegyedét fogja kitenni az 1980 és 1995 között született korosztály, miközben az éppen most “uralkodó” X generáció legidősebb tagjai addigra közel lesznek a nyugdíjhoz.
Nem véletlen hát, hogy egymás után jelennek meg a generációs szakértők és tanácsadók, akik számtalan kérdésre próbálnak választ adni a HR szakemberek és marketingesek számára: a “mire van szükségük a munkahelyen?” típusú kérdésektől eljutottak egészen odáig, hogy hogyan építi a karrierjét egy Y fiatal, hogyan kommunikál, milyen preferenciái vannak vagy éppen mire költi el legszívesebben a fizetését.
Számtalan dolgot persze már megtanultunk, így kívülről fújjuk, hogy ők azok, akik idegesítően pontosan ismerik az olyan trendi angol kifejezéseket, mint a self marketing, az employer branding, a life long learning, a work-life balance vagy éppen a home office (tegyük hozzá, amellett, hogy ismerik őket, ezek a fogalmak fontosak is számukra).
Munkaerőpiaci szempontból érdemes továbbá megemlíteni, hogy később kezdenek karriert építeni és családot alapítani, mint az előző generációk. Kitolódott a tanulás időszaka, egyre több a diplomás, sőt a másod- és harmaddiploma megszerzése is gyakori náluk, így sok esetben évekig a szüleik tartják el őket. Az Eurostat felmérése szerint a közép-kelet-európai fiatalok hagyják el legkésőbb a szülői fészket, jellemzően a húszas éveik végén, sőt néhány országban (mint Szlovákia és Horvátország) egészen a harmincas éveik elején költöznek el véglegesen a szüleiktől. Persze ennek is megvannak az anyagi okai, ahogy az a Paylab felméréséből kiderült.
De ha már egyszer dolgoznak, akkor a fizetésnél sok minden fontosabb számukra: a rugalmas munkaidő, a kreatív munkakörnyezet, a barátságos légkör, a felettesektől jövő rendszeres visszajelzés, illetve a folyamatos fejlődési lehetőség. Megszokták, hogy mindig online vannak és éhezik az információt. Nem szeretik az értelmetlen, monoton munkát. A korábbi generációktól legjobban eltérő tulajdonságuk pedig az, hogy
inkább nem dolgoznak, minthogy olyat csináljanak, amit nem szeretnek.
A fentiek miatt sok negatív jelző kering róluk: halogatók, kényelmesek, elkényeztetettek, túl fontosnak hiszik magukat, a mama hotel kényes lakói.
Mindamellett, hogy mindez túlzó általánosítás, nem szabad elmenni amellett, hogy nem mindegy, hány éves Y generációs munkavállalóról van szó. Óriási különbség lehet ugyanis egy 35 éves és egy 25 éves dolgozó között.
Felvetődik tehát a kérdés, hogy 80-as vagy-e, vagy 90-es?
Akik még a “szociban” születtek
Az Y generáció 80-as években született tagjai ma 28-37 éves, pályájuk csúcsán lévő fiatalok. Karrierjük legproduktívabb időszakát élik át: kellő szakmai tapasztalattal rendelkeznek, kezdenek jól keresni, vonzó karrierlehetőségek előtt állnak.
Tapasztalt munkavállalókról van szó, ráadásul ők az igazi manager generáció: jelentős részük alsó- és középvezetői pozícióban dolgozik, miközben ún. new-age, vagyis modernkori vezetőkké és influencerekké fejlődtek. Sokan olyan projekteken és területen működnek, amelyek korábban nem is léteztek, vagyis a jövő szakmáit űzik. Tisztában vannak a képességeikkel és a lehetőségeikkel, éppen ezért most fordítanak nagy jelentőséget a személyes fejlődésükre, szakmai és magánéleti szinten egyaránt.
Valószínűsíthetőleg ebben az időszakban jelentős változások történnek a magánéletükben. Véglegesen elhagyják a szülői házat, önállósodnak, saját otthont építenek, családot alapítanak.
Éppen ez az, ami leginkább megkülönbözteti őket a többi Y generációstól.
A fizetésük és a karrierjük ugyanis lehetővé teszi, hogy
megtakarításaik legyenek, hitelt és jelzálogkölcsönt vegyenek fel,
így biztosítva az egyéni és családi szükségleteiket. Éppen emiatt kénytelenek visszafogni és kontroll alatt tartani a költéseiket. Életük ezen szakaszában a megfelelő fizetés tehát létfontosságú, így bár a munkahelyválasztás során a fizetés nagysága nem az egyetlen, de mégiscsak az egyik LEGFONTOSABB TÉNYEZŐVÉ VÁLT.
Akik már szabadnak születtek
Az Y generáció másik fele azonban a 90-es évek első felében vagy az ezredfordulóhoz közel látta meg a napvilágot. Ezek a fiatalok jelenleg 21-27 évesek, így még csak most kezdték el felnőtt életüket. Pályakezdőként frissnek számítanak a munkaerőpiacon, de az is lehet, hogy még mindig a felsőoktatási tanulmányaikat végzik. Valószínűleg még a szüleikkel élnek, még évekig tanulni fognak, késleltetik a külön költözést, az önállósodást és a családalapítást. A döntéseikre, szokásaikra leginkább a barátok és az influencerek vannak hatással, a szüleikre hallgatnak legkevésbé. Anyagi támogatást viszont tőlük kapnak. Mindez lehetővé teszi, hogy az álláskeresés során a fizetés számítson a legkevésbé. Kedvelik a kreatív és innovatív cégeket, valamint a gyors fejlődésű (és sokszor gyorsan el is bukó) start-upokat.
Élmény és élvezet – ez az, amit elvárnak egy munkahelytől, a cég pedig lehetőleg legyen szexi és trendi. A külföldi munkavállalás lehetősége olyan természetes számukra, mint egy állás a szomszéd városban.
Ebben a korszakban kapják meg az első fizetési szalagjaikat és a nehezen megkeresett pénzüket többnyire olyan drága eszközökre költik, amelyekre már régen vágytak – vagyis azonnal kielégítik a fogyasztói vágyaikat. A költéseiknél elsődleges a szórakozás, a divat és az utazás, megtakarításaik jellemzően nincsenek.
Szakmai szinten többnyire még nem tudják, hogy hosszútávon mivel szeretnének foglalkozni, ezért inkább kisérleteznek: több terüelten is kipróbálják magukat, így hát gyakran váltanak munkahelyet. Kis részük helyezkedik el azon a területen, amit tanult.
A munkaadók véleménye szerint alapvetően egy elég magabiztos és tudatos korosztályról van szó, hiszen az internetnek köszönhetően tisztában vannak a fizetésekkel, a munkavállalói előnyökkel és lehetőségekkel. Ráadásul ezek magától értetődő elvárásként meg is jelennek náluk az álláskeresés folyamán.
Az Y generáció fiatal képviselői éppen ezért/mindezek ellenére nagyon vonzóak a cégek számára, hiszen a kiforratlan egyéniségeket könnyebben a vállalat arculatához és munkamódszereihez alakíthatják, saját igényeik szerint taníthatják és képezhetik őket. Hosszútávon viszont nehéz megtartani őket, hiszen a fent leírtak miatt igazi jobhopperek.
Elsősorban tehát nem az számít, hogy melyik generációhoz, hanem hogy melyik korcsoporthoz tartozik a karrierjét építő fiatal. Legjobban a korral és életszakasztól függően változnak ugyanis a preferenciák, így ne felejtsük el, hogy a Millenium vagy Internetes generáció (ahogy még hívják őket) képviselői mást-mást akarhatnak harminc illetve huszonévesen.
Szavazz, és nézd meg, mire szavaztak a többiek!