Egy felmérés szerint azok, akik napi 6 óránál kevesebbet alszanak, többet stresszelnek a munkahelyükön. Felmerül azonban a tyúk és tojás dilemma: azért stresszelnek sokat, mert valamiért kialvatlanok, vagy azért nem tudnak aludni, mert nagy rajtuk a nyomás?
Fotó: Pexels.com
Régi közhely, hogy az ünnepek előtti időszak az egyik legfrusztráltabb az évben. Pedig hát, ugye, nem erről kéne szólnia. Mégis ilyenkor szinte mindenki vállára nagy nyomás nehezedik: évzárás, jövő évi büdzsé, projektek finiselése, kampányok, konferenciák, állandó rohanás... ráadásul folyton sötét van! Sokak szerint nem véletlenül az októbertől decemberig tartó időszak a legnehezebb az évben, ember legyen a talpán, aki ezt legalább egyszeri káromkodás nélkül kibírja.
Nyilván, ha valakinek igazán stresszes munkája van, egész évben érzi ennek hatásait. De mit tehet az ember, ha – akár csak év vége előtt, akár az év többi hónapjában is - túlhajtja magát, kimerült és nem látja az út végét?
Mitől stresszelünk?
Első lépésként meg kell határozni, hogy mi a legnagyobb stresszfaktor: az alacsonyabb pozíciókban dolgozók példuál leginkább a rossz fizetés és a kedvezőtlen munkakörülmények miatt aggódnak, de a legtöbben mégis
az irreális munkahelyi elvárások, a túlzott terhelés, a magas igények, az eredmények és a teljesítmény hajszolása miatt stresszelnek.
Nem mindig a cégvezetés a hibás
A legnagyobb súlyt általában a munkaadó helyezi a dolgozói vállára, de néha a körülmények is szerencsétlenek: gyakori problémaként jelentkezik a munka miatt megromlott egészség, az ingázással járó kimerültség vagy a rossz munkahelyi hangulat, esetleg a megromlott kollegális viszonyok.
A menedzsereknél és a magasabb fizetéssel rendelkező dolgozóknál pedig a túlhajszoltság, a kiégés, a szervezeti változásokkal járó feszültség valamint a munka-magánélet egyensúlyának hiánya a legnagyobb stresszfaktor.
És ez mivel jár?
Nem titok, hogy ez senkinek sem jó, hiszen a stresszes környezetben dolgozó munkavállalók rosszabbul teljesítenek. A munkahelyi stressz nagy hatással van az alvásra, az alváshiány pedig a munkahelyi teljesítményre. Egy nemzetközi felmérés szerint azok,
akik munkanapokon csak 6 órát, vagy annál kevesebbet alszanak, stresszes környezetben dolgoznak.
De vajon azért nem tudnak aludni, mert nagy a nyomás, vagy azért stresszelnek, mert kialvatlanok?
A munkavállalók legnagyobb részének (75%) 6-8 óra jut alvásra naponta, ez a mennyiség szükséges egy egészséges felnőtt ember teljes regenerációhoz.
A felmérés szerint azonban létezik a munkaerőpiacon olyan szerencsés 5 százalék is, aki munkanapon is több mint 8 órát tud aludni. Az ő esetükben például már minden ötödik válaszadó mondta azt, hogy nem éri stressz a munkahelyén.
Tizenkilenc százaléka azonban az embereknek kevesebb mint 6 órát alszik naponta. Nagy részük elmúlt 35 éves és alacsonyabb pozícióban dolgozik, leginkább a szolgáltatások valamint a szakmunka területén. Általában hajnalban kelnek a korai munkakezdés vagy az ingázás miatt. Ennek a csoportnak csupán kevesebb mint 10%-a válaszolta azt, hogy nem stresszel a munkája során. Felvetődik tehát a kérdés: a kialvatlanság okozza-e a nagyobb stresszt?
A felsővezetők esetében 21 százalék alszik kevesebb mint 6 órát és az ő esetükben is - a válaszaik alapján - sokkal nagyobb a nyomás a munkahelyen.
A krónikus munkahelyi stresszt legtöbb esetben a kiégés vagy az érzelmi és fizikai kimerültség okozza. A munkavállalók közel 15 százaléka érzi úgy, hogy kiégett, legtöbbjük a menedzseri pozíciókban dolgozó 35-44 éves korosztályból került ki. Pozíciók alapján leginkább a programozók, orvosok, egészségügyi dolgozók, tanárok, pszichológusok és a rendőrök értintettek.
Ráadásul a megkérdezettek 16%-a a rendszeres és gyakori túlórák miatt stresszel, minden tizedik ember pedig az ingázás és a kevés szabadnap miatt feszült.
Az alváshiány és a kimerültség tehát nagyban növeli a stresszt a munkavállalóknál - akár alacsonyabb, akár magasabb pozíciókban dolgoznak.
A munka-magánélet... micsoda?
Nagy arányban okoz stresszt a munkavállalók között a work-life balance, avagy a munka-magánélet egyensúlyának hiány is. Bár a megkérdezettek negyedének a legnagyobb stresszfaktor az alacsony jövedelemmel járó pénzügyi gondok – a pénzhiány viszont nem teszi lehetővé a magánéletre szánt idő növelését. Ez leginkább az alacsonyabb pozíciókban illetve az állami- és közszférában dolgozóknál érzékelhető.
A munka-magánélet egyensúlyának megtalálását nehezítő további indokként az ingázás (10%) valamint a kevés szabadnap (10%) jelenik meg. Szülők esetében a családra szánt idő hiánya az egyik legnagyobb stresszforrás.
De akkor mit tehetünk?
Az első és legfontosabb szabály, hogy tanuljunk meg kikapcsolni magunkat. Az ünnepek mindig erre emlékeztetnek, mégis ilyenkor a legnagyobb rohanás. Bármilyen furcsán hangzik, a legtöbb ember ugyanis nem csak ilyenkor, hanem az év többi szakában sem képes 100%-osan pihenni. Azoknak, akiknek mindez elképzelhetetlen és lehetetlen feladatnak tűnik, nem csak a pihenés módját kell elsajátítaniuk, hanem meg kell találniuk a feszültségük forrásait. A külsőket és belsőket egyaránt. Sokakat ugyanis nem csupán a külső tényezők – a munkaadó magas elvárásai, a rengeteg túlóra vagy a rossz munkakörülmények – miatt érik stresszhatások, hanem azért is, mert saját magukra helyeznek hatalmas nyomást. A megfelelési vágy, a munka elvesztésétől való félelem, illetve a túlzott eredményorientáltság ugyanúgy rossz hatással van az ember lelkiállapotára és pszichéjére, mint egy ordítozó főnök.
Erre hívja fel a figyelmet a hazánkban viszonylag újnak számító slow life mozgalom is, amelyik egyenesen azt vallja, hogy a work-life ballance helyett sokkal fontosabb a work-life effectiveness. Vagyis, hogy a pihenésünk hatékony és eredményes legyen: ne csak a munkánkra koncentráljunk, hanem a pihenésünkre is. Legyünk ott fejben akkor is, amikor kikapcsolódunk, ne máson pörögjön az agyunk. Tanuljunk meg nemet mondani és hozzunk szigorú szabályokat a privát szféránkat illetően - például ne csekkoljuk állandóan az e-mailjeinket és ne vegyünk fel mindig a telefont.
Ha pedig a munkánk ezt nem teszi lehetővé, akkor lehet, hogy ott már réges rég valami baj van. Talán érdemes elgondolkozni azon is, hogy ideje munkát váltani.
